2009

Bogyay Katalin - kulturális diplomata, televíziós újságíró

Székesfehérváron született, 18 évig Móron élt, ahol édesapja köztiszteletben álló körzeti orvos volt.  Boldog gyermekkorát  itt töltötte a szülői házban, magyar és sváb multikulturális környezetben, ahol már fiatalon megtanulta tisztelni az egyes népek különböző kultúráját és elfogadni az emberek életmódja közötti különbségeket.   
Közgazdász és újságíró végzettségét Budapesten szerezte. 1979-től zene és színházkritikákat és művészportrékat ír kulturális lapoknak. Tíz évig dolgozott a Magyar Televíziónál.  1983-tól a Híradónál és a Művészeti Főszerkesztőségen szerkesztő-műsorvezetőként, a világ számos országában forgatott.  Újságírói és szervezői tehetségét, a kultúra iránti elkötelezettségét ekkor ismerte meg először szélesebb körben az ország közvéleménye. 

1990-ben a politikai változások után első magyar televíziós személyiségként elnyerte a brit kormány Know How Fund ösztöndíját, amellyel a BBC televízióhoz, majd egy osztrák külügyminisztériumi ösztöndíjjal az ORF televízióhoz került. 1993-ban egy újabb brit kormány ösztöndíjjal Londonban Master of Arts fokozatot szerzett nemzetközi kommunikációból a londoni Westminster egyetemen, később vezetői pszichológiát hallgatott a londoni Westminster Pastoral Alapítványnál.
Bár ott tartózkodását csak néhány évre tervezte, 13 évig élt Londonban.  A kilencvenes években független televíziós producerként dolgozott a BBC-nek, a European Business News televíziónak, a Global Vision Network multimédia stúdiónak . A londoni Mayer Lismann nemzetközi operastúdió és a Nemzetközi Budapest Klub munkatársa.

A 90-es évek második felében teljesedett ki legfontosabb életműve: a legszélesebb spektrumú magyar kulturális értékek nagyvilágban történő terjesztésének missziója.  
1997-től a londoni Café Royalban brit-magyar kulturális estélyeket rendez. 1998-99-ben az UNESCO nemzetközi kommunikációs kampányát vezette, amikor először Budapestre került a Tudományos világkonferencia.  Dolgozott egyaránt Európában és az Egyesült Államokban.
1999-ben lett hivatalos magyar diplomata, a Londoni Magyar Kulturális Központ igazgatója. Ő nyitotta meg az intézetet a Covent Garden negyedben, és egyedülálló sikerrel tette láthatóvá a magyar szellemet az Egyesült Királyságban. Az Európai Uniós csatlakozáshoz kötődve tervezte meg és bonyolította le II. Erzsébet királynő és a magyar köztársasági elnök közös védnökségével a Magyar Magic elnevezésű rendezvénysorozatot, amely soha nem látott módon és sikerrel pozícionálta a magyar kultúrát a szigetországban.

Bogyay Katalin elkötelezett híve a kultúrák közötti párbeszédnek, a magyar kultúra nemzetközi megmutatásának, a magyar tehetség és a világ összekötésének.
A magyarság és a humán szellemiség érdekében végzett munkájának sikerét és nagyszerűségét leginkább az angol trónörökös méltató szavai illusztrálják.
2006-os hazatérésekor a St James Palotában Károly herceg így búcsúztatta :
"Nagy nyereség Magyarországnak, hogy Ön hazatér, és nagy veszteség Angliának, hogy itt hagy bennünket!"

Könyvet írt Dajka Margitról (1989) és Pilinszky Jánosról (1990). Találkozásaim a nagyvilágban címmel világhírű művészeket és tudósokat szólaltat meg (1996). The Voice of Freedom- A szabadság hangja (2006) című interjúkötetét az 1956-os forradalomról írta angol nyelven. Megjelenés előtt áll az Én Londonom című könyve és a Magyarnak lenni sorozat Bogyayról szóló életinterjú kötete.  Mészáros Márta 2002-ben portréfilmet készített róla. 2005-ben kulturális diplomáciai munkájáért a Magyar Köztársaság lovagkeresztjét kapta.

2006. július 1 – 2009. április között  az Oktatási és Kultúrális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára. E tisztségében szakmai munkáját annak érdekében végzi, hogy a népeket és kultúrákat összekötő hidakat építsen Magyarország és a nagyvilág között. Ennek sikerét többek között a Kínában és az Indiában, Izraelben az elmúlt években lebonyolított nagysikerű magyar kulturális programok bizonyítják. Az EU Kultúrák közötti párbeszéd évének szakmai vezetője Magyarországon.  Nemzetközi elismertségét mutatja, hogy a London School of Economics és a Financial Times 2007–ben  Európa ötven vezető gondolkodója közé választotta az új európai kulturális tér szakértőjeként.

Szenczy Sándor – lelkész, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetője

1965. április 6-án született Sajószentpéteren. Szülei a százhalombattai olajfinomítóban dolgoztak három műszakban, s így panelgyerekként, kulccsal a nyakában nőtt fel.
Az iskolában közepes tanuló volt, de sakkbajnokként bekerülhetett a váci középiskolába. Fiatal éveiben nem találta a helyét a világban, zaklatott és tanulságokkal teli időszaka volt ez életének. Elmerült az akkori undergroundban és saját elmondása szerint megismerte az élet könnyűnek tetsző, de értékek nélküli oldalát. Szülei elváltak és ő az érettségi után az utcára került. Munkásgyerekként felvették a dunaújvárosi műszaki főiskolára, de igazi változást meglepő módon a katonaság hozott a számára, ahol egyik őrtársa kezdett beszélni Jézusról és a vallásról. Először vonakodott, provokált, aztán rájött, hogy nem is tudja, hogy mit tagad. Leszerelése után elkezdte olvasni a Bibliát, hívő lett. Kápolnásnyéken kezdett dolgozni egy szociális otthonban. A Református Teológián elvégzett három évfolyamot, majd onnan ment át a Baptista Teológiára. Lelkészi hivatását 1994-ben kezdte el Velencén, egy alig több, mint 10 fős baptista gyülekezet élén.

Szenczy Sándor lelkész nevéhez kötődik a Baptista Szeretetszolgálat megalapítása Magyarországon, amelyet 1996-tól irányít. A Szeretetszolgálat nevét és küldetését ma Magyarországon és a világban már milliók ismerik, mivel ott van a világban mindenhol, ahol nagy a baj: háború, éhínség, természeti katasztrófa pusztítja az embereket, Csecsenföldtől Koszovóig, Észak- Koreától Indiáig, Pakisztántól Nyugat-Szaharáig. De jelen van Magyarországon és a határon túli magyar területeken is. A Magyar Speciális Mentők - együttműködve a Szeretetszolgálattal - Kárpátalján magyar falvakban helikopterrel mentették az árvíz elől a házak és a fák tetejére menekült embereket. A nemzetközi tevékenységük keretén belül segítettek többek között a rászorulókon például Észak-Koreában, Mongóliában, Koszovóban és Afganisztánban. A „Fogadj örökbe!”program újabb célállomásai a kongói nyomornegyedek, ahol a kambodzsai, nyugat-szaharai, malawi-i és Sri lankai, vietnami árvaházak után újabb otthont szeretnének teremteni a rászoruló gyermekeknek. A Szeretetszolgálat nemcsak külföldre szállít adományokat, élelmiszereket. Gondja van a magyar rászorulókra is. Itthon évek óta működik az Utcafront részlegük. Megkereső tevékenységségük első lépésének célja, hogy minél több kábítószerfüggő, hajléktalan és AIDS-beteg emberrel sikerüljön kapcsolatot kialakítani és különböző segítő intézményekbe történő eljutásukat, leszokásukat elősegíteni, a családjukhoz való visszakerülésüket megkönnyíteni.

Szenczy Sándor embermentő, humanitárius munkája során többször is találkozott az emberi gonoszsággal, szenvedéssel és fájdalommal. Súlyos lelki és fizikai megpróbáltatásokat kellett átélnie, és csak lelkiereje segített abban, hogy eközben hitét is megőrizze. A hétköznapi biztonságban élő emberek számára nehéz elképzelni, hogy milyen élményeket kellett feldolgoznia. 2000-ben például Groznijba vittek egy segélyszállítmányt, ahol egy barakkban kaptak szállást. Pihenni nem tudtak, mert azonnal lőni kezdtek rájuk. Egész éjszaka az ágy alatt kuporogtak. Reggelre kiderült, hogy az egyik őrüket, egy tizenkilenc éves fiút agyonlőtték az éjjel.  Nagyon nehezen tudta feldolgozni, hogy míg ők segítséget hoztak, fegyverrel fogadják és gonoszsággal válaszolnak.  
Szenczy Sándort az emberbe és isteni gondviselésbe vetett hit élteti, erről legjobban saját szavai tanúskodnak.  „A lehetetlen válik lehetségessé, ha hiszek. Tíz év alatt hét háborúban jártam, harminc menekülttáborért voltam felelős, százezer embernek segítettünk. Az ötezer forint, amit 1996-ban megáldottunk, egymilliárd forinttá változott, és hatmilliárdnyi áruvá. Elhittem, hogy meg lehet tenni.”

A kitüntetett azért is példaképünk, mert  munkája mellett meg tudta őrizni szerénységét, jó kedélyét és családszeretetét – amint erről internetes naplója számos bejegyzése nap, mint nap tanúskodik.  

2006

Palya Bea énekesművész

A pest megyei Bag településen született. Gyermekkora óta táncolt és énekelt, már 16 évesen feljárt Budapestre, hogy a Moldvai Táncházban fellépő Zurgó együttesben énekesként, és tánctanárként tevékenykedjen. Később az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Néprajz Szakán szerzett diplomát. A magyar népzene mellett otthonosan mozog más kultúrák világában is, mint a bolgár, cigány, török, perzsa, indiai népzenék. Egyik nagyapjától, aki muzsikus volt, a hagyományokat közvetlenül is megélhette. Kevés olyan népdalénekest ismerünk ma Magyarországon, akinek olyan briliáns, tiszta hangja van, és minden zenei kíséret nélkül képes lebilincselni hallgatóságát. Egy Juliette Berge nevű francia hölgy beleszeretett Sebestyén Márta hangjába, ezért Magyarországra költözött, megtanult magyarul és felfedezte Palya Beát. Tetszett neki kedves, természetes viselkedése, az őszintesége, hogy nem csak énekli, hanem átéli és eljátssza a népdalokat. A 2004-es Athéni Kulturális Olimpián Palya Bea képviselte Magyarországot. Művészi teljesítményéért Artisjus díjat kapott (ezt a díjat olyan nevek fémjelzik, mint Presser Gábor, Demjén Ferenc, vagy az Omega Zenekar). Bár művészi pályájának kezdetén áll még, máris több önálló CD, közös CD, sok sikeres fellépés, nemzetközi meghívás igazolta munkáját. Ezek közül jelentősebbek az Ágról-ágra, Álom-álom, kitalálom, Mamikám, Rejtelmek, Simbad's songs, Dorombér, Moldvai csángó népzene, Zene Moldvából, Nagyvárosi bujdosók, és a legutóbbi, Weöres Sándor Psyhe-jének feldolgozása.

Halász Judit színművész

Halász Judit Budapesten született. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után először a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Várkonyi Zoltán hívására 1965-ben vendégként érkezett a Vígszínházba, amely a következő évadtól leszerződtette. Halász Judit azóta is a Vígszínház tagja.

Művészi pályája során klasszikus és modern szerzők darabjaiban, filmekben, TV játékokban játszott színháztörténeti nagyságokkal együtt, és ma már ugyancsak klasszikusnak számító rendezőkkel dolgozott.

Eddig közel negyven filmben és számtalan TV-játékban szerepelt. Színészi pályafutásával párhuzamosan új műfajt teremtett előadóművészként. Magyar költők verseit énekli a magyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében. Zenekarával elsősorban a magyar szépirodalom (Csoóri Sándor, Csukás István, Devecseri Gábor, Janikovszky Éva, Szép Ernő, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Zelk Zoltán) és a magyar könnyűzene (például Bródy János, Móricz Mihály, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Szűcs Antal Gábor, Tolcsvay László) alkotásait szólaltatják meg.

Versek, dalok lemezeken történő rögzítése után a gyermekek körében is népszerűvé vált. Előadóként közvetítette mindazt a szépet és jót, amit a költészet és a zeneszerzők elmondhatnak a világról. Népszerűsége és ismertsége egyre nőtt. Gyermekek választották meg a Mosolyrend Lovagjának, közönsége pedig 2003-ban a "Halhatatlanok társulatának" tagjává választotta.

Kedves egyéniségű humanista, aki gimnazista korától rajong a lovassportért. Tagja volt a Magyar Ifjúsági Lovas Válogatottnak, és mint díjugrató a felnőtt Országos Bajnokságon, harmadik helyen végzett. Megkapta a legjobb női lovasnak járó kitüntetést.

Halász Juditot és Presser Gábort 2003 végén nevezte ki az UNICEF Magyar Bizottság jószolgálati nagykövetté és azzal a feladattal bízta meg őket, hogy képviseljék a gyermekek ügyét, legyenek az UNICEF és a világ gyermekeinek szószólói Magyarországon.

A művésznő számtalan magas rangú kitüntetés tulajdonosa, mint a Kossuth-díj, Jászai Mari-díj, érdemes Művész és a Magyar Köztársaság Tiszti keresztje is jelzik elismertségét.

2005. évben

Böjte Csaba - ferences szerzetes,
a dévai gyermekotthon alapítója

Böjte Csaba 1959. január 24-én született Kolozsvárott. Eredetileg autóvillamossági szerelőnek tanult, majd iskolái befejezése után öt évig dolgozott civil szakmákban. Böjte Csaba civil foglalkozásai feladása után egy évig remeteként élt a Hargitán, miközben elszántsága, akaratereje próbájaként egy bányában dolgozott. 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe. A gyulafehérvári, illetve esztergomi teológiai tanulmányok után 1989-ben szentelték pappá, majd visszatért Erdélybe, ahol a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági lelkésze lett.

Több állomáshely után a ferences provincia elöljárói 1992-ben Dévára helyezték, ahol néhány, az utcáról befogadott kolduló árvával az oldalán beköltözött a város évtizedek óta üresen álló omladozó, egykori ferences kolostorába. Az illegális épületfoglalás után hamar híre ment ténykedésének, s nemcsak Déváról, de egész Hunyad megyéből és Dél-Erdélyből hozták hozzá az árva, vagy embertelen körülmények között, nyomorban tengődő gyerekeket.

A dévai Magyarok Nagyasszonya- Gyermekotthon és Szórványkollégium 1993. szeptember 15-én nyitotta meg kapuit, összegyűjtve, befogadva a hátrányos helyzetű gyermekeket Erdély egész területéről, számukra ingyenes nevelést-oktatást, teljes ellátást biztosítva. Ahogy a szükség dagasztotta az itt élő gyermekek számát, úgy lett a szomszédos panelházakból nevelőcsaládok otthona és a kolostorból iskola.

Böjte Csaba munkájának és önkéntes segítőinek köszönhetően a Dévai Gyermekvédelmi Központ az elmúlt 12 év alatt egész hálózattá nőtte ki magát, és Déván kívül több romániai településen (Szászvároson, Szovátán, Zsombolyón, Torockón, Gyergyószárhegyen és Nagyszalontán) működtet árvaházakat, iskolákat közel száz munkatárssal. Idén további két helyen, Moldvában és a Zsil-völgyi Petrozsényben tették le az új intézetek alapkövét.

A gyermekmentő munka hátterét a Böjte testvér által 2002-ben létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány biztosítja. Szeretettel hívnak és várnak mindenkit, aki szívesen bekapcsolódna munkájukba, imájával, adományaival, anyagi áldozatvállalásával is segítené a gyermekek felnövekedését.

Nagy Benedek - szobrászművész,
a Képző és Iparművészeti Szabadiskola alapítója és elnöke

Nagy Benedek 1941. március 15-én pedagógus család gyermekeként Illésházán született a Csallóközben. 1947-ben családját kitelepítették a Felvidékről, így iskolás éveit a Kisalföldön töltötte. Középiskolásként a Pápai Tanító-képzőben Cziráki Lajos festőművész igazgatta "lépteit" a művészetek felé. A Magyar Képzőművészeti Főiskolának 1961-től 1963-ig volt hallgatója. 1964 óta él Móron, ahol kezdetben iskolában tanított. Amikor a magyar hivatásos művészek megrendelési hiánnyal küszködtek, ő feladta a biztos pedagógus pályát és szabadúszó szobrászként vágott neki sikeres hivatásának.

Az 1980-as évek elején kezdeményezője és részese volt Mór város építészeti arculata formálásának, a település fejlődésére máig is meghatározó jelentőségű ún. "kilencek" háromnapos tanácskozásának. Ennek eredménye, hogy Mór megőrizhette sajátos, varázsos kisvárosi jellegét, hangulatát.
Városképet formáló elképzelései valósultak meg Móron felállított köztéri szobrai - a Sárkányölő Szent György, Boldog Gizella, a Bukfencező angyal - és közvetlen környezetük kialakításában, amelyek Mór belvárosának olyan vonzó arculatot adtak, hogy ma már a hozzáértők a kisvárost "Fejér megye Szentendréje" jelzővel illetik.

Az 1990-es évek elejétől Nagy Benedek fogadókészségének köszönhetően az általa alapított móri Képző és Iparművészeti Szabadiskola rajz, festészet, kerámia és bronzöntő művészeti táborok keretén belül ad otthont Fejér megye művészeinek.

A Szabadiskolában nemzetközi szimpóziumok szervezése révén is megvalósult Nagy Benedek álma, az a reneszánszba visszanyúló képzőművészeti forma, ahol a mester és a tanítványok egy műhelyben együtt tevékenykednek.
Köztéri szobrai Soprontól Nyíregyházáig kis falvakban és nagy városokban hirdetik tehetségét, szakmai tudását, emberségét. A számos érmen, kisplasztikán túl közel 40 magyarországi köztéri alkotása a tanúbizonysága annak, hogy milyen magas színvonalon képviseli a humanista kortárs művészetet.

2004. évben

Filep Mária humanista

Civil foglalkozása építészmérnök. Debreceni polgárként és bátor ellenzékiként 1989-ben, egészen pontosan június 30-án a régi Vigadó kerthelyiségében néhány derék magyar emberrel összehajolva találták ki a Páneurópai piknik megrendezését Sopron mellett, a korábban vasfüggöny néven ismert határzár helyén. Ebben az időben ehhez bizony jókora merészség, bátorság és önzetlen kockázat-vállalás kellett, hisz még a legszélesebb látású politikusok sem ismerhették előre a politikai következményeket. Filep Mária személyes élményei alapján lett elkötelezett híve a szabadságnak, az embereket és családokat elválasztó határok és falak lebontásának. Fáradhatatlanul szervezte azt a rendezvényt, amely később történelmi eseménnyé vált és utat nyitott Európa egyesítéséhez.

"A berlini fal ledöntése Sopronban kezdődött..." ezt a kijelentést
Lothar de Maiziere, Kelet-Németország utolsó miniszterelnöke tette 1990-ben. De ugyanígy nyilatkozott Helmut Kohl kancellár is, amikor a két Németország egyesítésének ünnepén kijelentette:
"A Brandenburgi Kapu alatti föld: magyar föld."

1989. augusztus 19. napja sokszáz kelet-német turistának a szabadságot, a szervezőknek pedig húsz év börtönbüntetés kockázatát jelentette. Ezt követően a tömegek akaratának megfelelően Európa olyan események tanúja lehetett, amelyek az egység megteremtéséhez vezettek:
- 1989. szeptember 11-én a magyar kormány megnyitotta az osztrák- magyar határt a kelet-német menekültek előtt.
- 1989. november 9-én leomlott a berlini fal.
- 1989. november 17-én győzött a bársonyos forradalom Prágában.
- 1989. december 15-én kitört a forradalom Temesváron.

Filep Mária példát mutatott történelmi előrelátásban, bátorságban, önzetlenségben és humanizmusban a világnak. Úgy gondoljuk, nagyon sok ember tartozik hálával Filep Máriának és társainak, akik tevékeny és kezdeményező szerepet vállaltak a mai Európa sorsának alakításában.

Kozma Imre lelkész (Kozma atya)
apostoli protonotárius

Kozma Imre Győrzámolyon született 1940. június 4-én, 1958-tól 1963-ig folytatta tanul-mányait Esztergomban, az Érseki Papnevelő Intézetben. Dorogon, Zugligeten káplán, majd 1968-tól lelkész az Alkantarai Szent Péter Templomban, 1977-től a zugligeti Szent Család Plébánián plébános, 1977-től érseki tanácsos, 1992-től apostoli protonotárius, 1993-tól címzetes apát.

A Magyar Máltai Szeteretszolgálat alapító elnöke (1989), a Máltai Lovagrend, és a Budapesti Magistrátus tagja (1991). Több magas kitüntetést kapott: Márton Áron Emlékérem (1990.), Széchenyi István Díj (1992.), Szacsvay Imre Díj (1993), a Lakitelek Alapítvány Nagydíja (1993), Kissebbségekért Díj (1995), a Szuverén Máltai Lovagrend Nagykeresztje (1999), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2003).

Kozma atya a "hit védelmét, és a szegények támogatását, Jézus igaz-ságát" vallja, és tetteivel szolgálja. Szerényen, elszántan, de kitartóan dolgozik azokért az elvekért, amelyeknek elkötelezte magát még életpályája elején.
Sohasem szerette, ha személyét előtérbe helyezik, mert mindig a szegény, szerencsétlen sorsú emberek szolgálatára, és megsegítésére fordította energiáit, és ezt tartotta fontosnak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjeként a Szeretetszolgálat munkatársaival együtt embert meg-próbáló körülmények között nyújtanak oltalmat, és segítséget a rászoruló embereknek, a hajléktalanoknak, elesetteknek, a betegeknek, és az időseknek.
1989. augusztusa és novembere között, a berlini fal leomlásáig ötvenezer kelet-német menekült ellátásáról gondoskodott a Szolgálat. Őszinte tisztelet illeti a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, annak minden önkéntesét, munkatársát, akik azon fáradoznak, hogy a szeretet, és az emberiesség erejével reményt, és esélyt adjanak a rászorulóknak. Fejet hajtunk előttük, mert kitartásukkal példát mutattak emberségből, és hitből egyaránt.

2003. évben

Szabó Gyula - színművész

Kunszentmártonban született. 1954-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az irodalom és a színművészet iránti szeretette már ifjú korában nyilvánvalóvá vált. Egyéni-ségével, emberszeretetével olyan kedves és tiszteletreméltó művész életművével ajándé-kozta meg a magyarországi közönséget, amellyel csak ritkán találkozhatunk. Felejthetet-len művek és szerepek egész sora kötődik a nevéhez: a Pál utcai fiúk, Történelem alulnézetben, Mester és Margarita, Légy jó mindhalálig, A Noszty fiú esete Tóth Marival vagy a kalandos Tenkes kapitánya ízelítő szerepeiből. A művész hangjából is a humanista ember kedvessége és játékos emberszeretete árad. A Jankovics Marcell által rendezett Magyar népmesék rajzfilmsorozatban Szabó Gyula hangja testesíti meg a haza szeretetét és a magyarok hovatartozását. A művész népszerűségét az is mutatja, hogy több mint ezer településen volt már meghívott előadó. Kossuth díjas művész, a Jászai Mari díj kétszeres, SZOT díj, a Magyarok Világszövetsége "Rendületlenül-díj", az Érdemes és Kiváló Művész díjak tulajdonosa.

Varga Zoltán - kürtművész

1961-ben Oroszlányban született. A Győri Richter János Zeneművészeti Szakiskolában szerezte meg zenei alapismereteit, majd a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko-lán Tarjáni Ferenc osztályába járt 1980-1985-ig. Már főiskolásként is számos nemzeti és nemzetközi versenyen nyert díjat. A közremű-ködésével alapított Anonymus Rézfúvós Kvintett az 1982. évi Anconai Nemzetközi Kamarazenei versenyen két kategóriában is első helyezést ért el. 1986-ban a franciaországi Narbonneban rézfúvós kvintettek számára megrendezett "Maurice Andre" nemzetközi versenyen az Anonymus Kvintett ugyancsak az első díjat hozta el. 1983-tól a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának első kürtöse. 1999-ben az együttes történetében elsőként kapta meg "Első szólókürtös" rangot. Zenekari művészi munkájának további elismerését jelenti az év legjobb zenekari művészének járó 1997-ben neki ítélt "Dohnányi Ernő-díj", majd 2000-ben a Magyar Rádió Nívódíja. 1988-tól a Budapesti Weiner Leo Konzervatórium kürt tanára. Kamaramuzsikusként és zenekari művészként szerte a világban hirdeti a zene emberi értékeket hordozó üzenetét

2001. évben

Günter Hensch - humanista

1954-ben született, a németországi Siegen-ben, ahol a mai napig is él. Német állam-polgárként elévülhetetlen érdemeket szerzett a népek barátságának ápolásában. A Hilchen-bachban levő evangelikus szociális akadémia erkölcsi és anyagi támogatásával a korábbi kelet-európai országokban élő fiatalok ezreit hozta közelebb hazája kultúrájához. Segítsé-gével ismerhették meg Németország demok-ratikus működését és kultúráját. Tette mindezt már azokban az időkben is, amikor Németország még nem volt egységes. Az 1980-as évektől pedagógusokat, bányászokat, szakszervezeti aktivistákat utaztatott Németországba Mórról, Tatabányáról, Székesfehérvárról, Budapestről és Szolnokról. E tevékenységével a "hétköznapi emberek" körében hidat épített a különböző népek, kultúrák és politikai rendszerek között. Személyes odaadása, humanizmusa a legszebb dolgot jelentette emberek százainak: a barátságot.

Tóth Eszter - festőművész

1974-ben született Hatvan városában. Gyermekéveit a Pest megyei Turán töltötte, ahol ma is él és alkot. Tagja a Szabad Képző- és Iparművészek Szövetségének. Csoportos és egyéni tárlatait mindenhol érdeklődés és siker kisérte. Festményei műgyüjtőknél és több galériában láthatók, állandó kiállítása Turán tekinthető meg. Könyvillusztrációit elismeréssel fogadta a művészvilág és az olvasóközönség is. Emberábrázolásaival, lírai kifejezésmódjával, a holdnak és a holdfénynek mint szimbólumnak alkalmazásával emelkedett a kortárs magyar festők élvonalába. Életkorából adódóan szakmai pályafutásának elején jár, alkotásai mégis kiforrott személyiségről és világképről adnak tanúbizony-ságot.